

Azóta kipróbáltam több alkalommal is. Egyszer vaníliapudingba cukor helyett. Ott a többiek szerint felismerhető volt, hogy nem cukor van benne, de ettől függetlenül ízlett nekik. Nemrég pedig almás rétest készítettem stiviával. Rokonoktól kaptunk két láda savanyú ízű almát, aminek nagyon örültünk, csak a családban rajtam kívül a többieknek nem igazán ízlett nyersen. Egyik este kigondoltam, hogy mivel olyan sok van belőle, sütök egy tepsi rétest. Természetesen az alma lereszelve is savanyú maradt, de az jutott eszembe, hogy miért ne rakhatnék bele stiviát. Így hát vettem a bátorságot... Az alma levét kinyomtam, egy keveset külön öntöttem és abban kevertem el a cseppeket, majd azt öntöttem rá a reszelt almára és összekevertem, hogy mindenhova jusson belőle. Mivel nem tartottam még "édesalma" minőségűnek a reszelményemet, így még raktam hozzá egy kevés stiviát. És végül, amikor belekóstoltam, az a gondolatom támadt, hogy ezt biztos, hogy most biztos, hogy nem fognak gyanút fogni, csak azt nem fogják sejteni, hogy honnan szereztem édes almát.
Az almásrétesnek valóban nagy sikere lett. Talán a savanyú alma pont jól is jött, hiszen azt írja a szakirodalom, hogy a stivia jellegzetes mellékízét a citrom elveszi.
(A képekre kattintva a cikkek eredeti méretben olvashatók.
Forrás: Új Életmód magazin 2012/ 3-4 száma)