Szabadon átugorható prológus
egy leves elé :)
Sokan hivatkoznak az időhiányra mikor a
gyorséttermekben való étkezés vagy csak az általánosan elterjedt ’készétel-lét’
kerül szóba.
Mi tagadás, az
ételkészítés valóban az az üzem, ami az egyik legkönnyebben benyeli az időt.
Főleg, ha néhány nem várt bravúr is közbejön. Odaég ez meg az… egyes esetekben
maga a főmenü. Sokszor dupla annyi mosogatnivaló keletkezik, magunk sem értjük,
hogyan, de elhasználódik még egy tál, kések, tálcák … és a többi apróság… Úgy
látszik a háziasszonyoknak, szakácsoknak is megvannak a maguk ’mount everest’-jei.
Sokan tapasztalatból ismerjük a ’majdnem sikerült’, a ’majdnem nem égett oda’
és rokonérzésit.
Körülbelül egy éve
történt. Elhatároztam, hogy narancsos süteményt fogok készíteni. Mire
hozzáláttam már este hatot ütött az óra. Már készítés közben ott lebegett lelki
szemeim előtt a kész tepsi. Kellemes aranybarna színe volt a tésztának, és
itt-ott narancsdarabkák kandikáltak ki belőle; jó illat szállt fel a ’majd
egyszer csak kész lesz sütemény’ gőzölgő testéből. Álmodoztam, hogy majd milyen
lesz. Életemben először készítettem naranccsal süteményt. Készítettem, csak
éppenséggel abba a bizonyos ’kész’ állapotba nem sikerült kerülnie. Már egy
órája bent szaunázott a sütőben, de nem sok látszatja volt. Nem szeretném
hosszan ecsetelni a történteket, csak azzal szeretném megnyugtatni kedves
olvasómat, aki igyekszik újra vagy talán csak először kötény kötni maga elé,
hogy mindenki egyszer átesik azon, amikor világháborús helyzetek alakulnak ki a
konyha hadszínterén. De ne aggódjunk, kitűzhetjük a fehér zászlót. Minden
ütközésből tanul az ember, s előbb utóbb egyre jobb taktikával küzd a gravitáció
ellen, ügyesebbnél ügyesebben mozgatja a fakanalakat, stb. Milyen unalmas is
lett volna az az estém, ha mondjuk megsül a narancsos sütemény, és nem a
komposzt áldozata lesz. Szó mi szó, el tudtam volna viselni, ha a tányérjaira
kerül, de nem így történt. Villamossági édesapámtól a szidás helyett
megnyugtatást kaptam. „Tudod, te Edisonnak hány célt nem ért próbálkozása volt?
De minden tévedése, kudarca hozzásegítette, hogy végül sikerüljön
kifejlesztenie találmányát. Ha tudnád, hányszor csaptam le a biztosítékot kezdő
villanyszerelő koromban…” Nagyon jól esett a biztatása. Igaz, azóta nem
próbálkoztam narancsos süteménnyel, de akkor is megkaptam azt a leckét, hogy a
megfelelő arányok megtartás nagyon fontos. Fontos a megfelelő íz és az állag
megteremtéséhez. A friss narancs pedig köztudottan lédús vagyis a túl sok
narancs okozta a süteményem vesztét. Na de nagyon eltértem a bejegyzés címétől.
Azonban ez a tapasztalat bennem bujkált, és gondoltam megosztom, hátha valakinek
jelenteni fog valamit.
Az itt leírt kukoricakrémleves is
montázsrecept, ahogyan a legtöbb az alább szereplők közül – a családunk
ízlésére és igényeire szabva, de mások leveseskanala által is letesztelve. Bízom
benne, hogy másoknak is ízleni fog. :)
Ez a mostani recept
úgy gondolom, hogy nehezen rontható el és viszonylag gyorsan el is készíthető.
Hozzávalók:
-
2 konzerv mennyiségnek megfelelő mennyiségű
főtt csemegekukorica
-
2 közepes nagyságú szem főt krumpli
-
15 dkg főtt borsó
-
ízlés szerinti só, reform-vegeta
-
kevés oliva/ tökmag /lenmagolaj
Készíthetjük konzervből, mirelitből vagy
akár friss főtt kukoricából is, ha beköszönt a szezonja nyáron. Ha megfőztük a
gabonát és a krumplit, akkor a sóval, vegetával turmixoljuk össze minél
krémesebb állagúra. Ezután adjuk hozzá a leveshez a főtt borsót is – a szemeket
egészben hagyva. A levesünk körülbelül kefír sűrűségű legyen, őrizzük meg
krémes jellegét. Kevés olajat öntsünk még hozzá, majd forraljuk össze.
Ízlés szerint
szórhatunk a leves tetejére aprított medvehagymát, lilahagymát (ezzel óvatosan
bánjunk), snidlinget. Tálalhatjuk továbbá úgy is, hogy szórunk rá valamilyen
olajosmagvat, szezám-, tök-, napraforgómagot. Ha van időnk választhatjuk a
kenyérkocka-pirítást is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése